Újra cirkusz

Újra sötét van. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Talán egy nap, talán több, és én még mindig itt vagyok. De miért is? És hogy kerültem újra ide?
Elindulok.
Biztos találok valamit, vagy talán még többet. Találok valakit aki megmondja hogy jutok ki innen.
A padló hideg, csúszós. A levegő nehéz, hideg és valami furcsa szagot is érzek.
Rácsok...?!
Megint ez?
Leültem a rácsok mellé és csak hallgatóztam. Sehol senki...
Ki kell jutnom innen! Itt egyedül vagyok!
Talán valahogy ki tudom törni a rácsot. Addig próbálkozom amíg nem sikerül...
Sikerült. Mennyi idő telt el? Órák? Nem számít.
Alig férek át a résen, hol eddig a rács volt, de most ez is sikerül.
Elindulok, hátha kijutok innen.
-Szia. Ki vagy Te?
Ez honnan jött?!
-Öhm...Szia. Én?! Öhm...nem tudom.
-Mindegy, majd mellettem megtudod.
Mi?! Hozzám ért?! Miből gondolta hogy...kezd világosodni.
Mennyivel könnyebb így kézen fogva menni tovább. Nem is kell segítenie...akkor miért kell hogy itt legyen?
-Mert így nem vagy egyedül.
-És Te sem.
Erre mért nem válaszol? Valami rosszat mondtam?
Egy utca. Mikor járhattam én erre utoljára? Nem emlékszem...Most már mindegy is.
Végre nem vagyok egyedül.
És még többen vannak ott. Mért nem integetnek vissza? Valami rosszat tettem.
-Sziasztok.-Hátha csak azért mérgesek mert nem köszöntem.
Néhányan engem méregetnek, néhányan hátrébb húzódnak. Nem látszanak túl boldognak.
-Ki ez?
-Hogy ő?-Már a barátom is olyan furcsán nézett rám.
-Ez csak egy szörny! Mért vezeted kézen fogva? Jobb neki a ketrecben.
Az én jóbarátom most itt hagy engem, és hagyja hogy ezek megkötözzenek... Ez nem lehet.
-Ne hagyj itt!-A kiáltásom már könnyekbe fordult, amikorra rám nézet.
-Ezt máshogyan kéne megfogalmaznod. Nem hagylak itt. Elmész a te érdekedben.
Biztos igaza van.
Újra itt. Hallom a megszokott zajokat, érzem a szagokat, és látom a rácsokat. Fel a lánc, kezdődik a show!
Újra ki a porondra. A közönség még mindig csak nevet rajtam.
Újra látom az én jóbarátomat. Ott ül ő is a padokon. Ő is csak nevet rajtam.
Újra megpróbálhatnék megszökni, de minek? Soha nem menekülhetek amíg csak egy szörny vagyok.
Újra csak egy szörny vagyok, megint nem tartozom sehová.
Újra vége a napnak, és még mindig nem változott semmi.