Ő ártatlannak született,
Aztán mindent megtehetett.
Pedig...
A Mennyekbe vágyott s nem az éjszakába.
Elindult merre vitte a lába,
S belebotlott egy ősrégi Fába.
Leült a fa elé, s gondolkodni kezdett
Az életen 'mit kapott, 'miből most ez lett.
Rá kellett jönnie: az élet elszállt,
S Ő eddig nem látott mást csak e Fát.
Messze akart futni, de nem volt már hova
Elindult lassan, s csak nézett a Holdra
Visszatért egyszer, s megölte a Fát.
Ezzel nem bántott mást, csak önmagát.
Ez volt a köszönet a biztonságért.
Most örökké fizet az árulásért,
Mert Pokolra jutott a gyilkosságért.
Pedig...
Ő ártatlannak született
Aztán mindent megtehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése